A szenvedésem a tetőfokára hágott. Nincs Dávid. Nincs életem. Csak munka van, csak szenvedés, csak létezem. Tízkor hazaérek, alszom sokáig, majd újra kezdődik előlről. Pár hetes mókuskerék, de meg kell edződnöm. Ilyen az élet. Hát remélem, ilyen helyzetbe sosem kerülök fenőtt koromban. Csak kérem Istenem, sose kelljen ezt életem végéig. Kell inger, kell a változatosság. Nem csak ülni és dolgozni. Kommunikálni, mosolyogni, nem agyhalottként lépni ki az ajtón minden este. Monoton nyomatom hétfőtől péntekig. Tegnap szerencsére jött egy lány, akivel végre el tudtam beszélgetni.

Dávid felnőtté vált. Számomra annyira fura, hiszen tizennégy volt, amikor megismertem, és hihetetlen, hogy mennyi mindent megéltünk azóta együtt. Például együtt növünk fel, együtt mentünk vadászni szimpatikus emberekre,hogy menjenek már be nekünk a dohányboltba, vagy odaálltunk a kasszához sörrel a kezünkben izzadságcseppekkel, hogy jajj,kérlek ne kérd a személyim.
Garázsparty-t csaptunk, amin annyira nem engedhettem el magam,  mivel hát vagy az egyikünk, vagy a másikunk, gondoltam ne én legyek kész a pasim születésnapján, viszont az éjszakai negyven fokban nekem nem kellett sok, a végén már sima narancslevet ittam, de nem gáz, mert nem tűnt fel senkinek. Kicsit farsnak tűnhettem, valahogy egyáltalán nem éreztem azt ott akkor, hogy valakivel leálljak csevegni, így csak ültem egy széken és egyszer-egyszer hozzászóltam a témához, majd kártyalapokat osztottam a kent-kupé-hoz. 
Egy lány orbitálisan szétcsapta magát sörpong közben. Jobban mondva Dávid legjobb lánybarátja, és akarva-akaratlanul is irtó féltékeny voltam rá. Ez így, leírva, hatalmas önzőségre vall, mert hát ahelyett,hogy fogtam volna a haját hányás közben, helyette még dühös voltam rá és szartam a fejére. Természetesen én, aki tudja a határait, nem szálltam be a sörpongba, hiszen nyolcvan fokos abszintokat és whiskeyket nem fogok egymás után lehúzogatni, hiszen nem vagyok annyira tökös picsa, meg egyébként is,volt már bennem egy kevés, ahogy fentebb írtam nem állt szándékomban berúgni. Na hát Zoé beállt,hogy megmutassa, mekkora menő, ez Dávidnak is imponált. Nem kellett sok, hogy elfoglalja a mosdót, amit természetesen utána én takarítottam el, de ez már csak részletkérdés. Lefektették a fiúk a kanapénkra, amire egyébként nem adtam engedélyt,mert a szüleim megtiltották, hogy bejöjjenek és használják a ház olyan területeit, ami nem a vécé. Viszont már nem akartam ebből cirkuszt, odavittem egy lavórt mellé, aztán áldás békesség, had aludjon szegény. Dávidkám természetesen ápolta, levette a cipőjét, behozta a telefonját,ami persze kedvesség, és nagyon tisztelem ezért, hogy ilyen jó barát, csak szerintem többet volt bent nála, mint velem, hogy egy kicsit az én hangulatomat javítsa, vagy megkérdezze hogy vagyok. Erről az egészről senki nem tud, nem akartam veszekedni emiatt Dáviddal, meg hát ez nem egy hű de nagy dolog, csak számomra rányomta a bélyeget az estére. Ez annyira tipikusan felesleges aggódás volt részemről, hogy ezzel nem akartam senkit traktálni. Csak eszembejutott, velem körülbelül összesen öt percet töltött, amikor egyszer az életben hányásig ittam. Nem esett jól, de hát reálisan nézve a dolgokat, tudom,hogy szeret engem és ez a legfontosabb. Csak kiírtam magamból. Bocsi. 

Voltam dézsafürdőzni Flóráéknál. Sokan voltunk szerencsére, és nagyon kellemes volt, mivel kint sem volt nagyon meleg.Én fröccsöztem. Dani hozott elektromos gitárt, megtanultam eljátszani a boci boci tarkát és a Nothing Else Matters elejét. Na jó, amúgy erre magamtól jöttem rá, mivel nem nagy kunszt. Kornél elment Diával kettesben. Már régóta kavarnak, múltkor össze is vesztek egy ilyen piti dolgon, amin jobban mondva Dia akadt ki. Senki nem szereti Diát. Szombaton együtt dolgoztunk, jött hozzá két fiú is, Kornéllal akkor még össze voltam veszve, tehát fűvel-fával van, megsértődött,hogy Kornél nem ment oda hozzá, miközben egy másik fiúval sétált...Összevissza hazudgál... Na mindegy. Dávid kijött hozzám délelőtt, nagyon szeretem. Szeretek vele kettesben lenni. Ő az én védelmezőm. 

Ha mindenkinek meg szeretnél felelni, annak előbb-utóbb nem lesz jó vége. Te jössz ki a legrosszabbul belőle. Mindent megteszel érte, segíted amiben tudod, neki ez mégsem elég. Sosem elég és egyre feljebb mennek az elvárások Veled szemben. Már ne csak ezt tedd, miért nem tetted meg azt is? Jó, megteszed. De még mindig nem a legjobb. Nagyon besokalltam, Dávid délutáni alvását aludta - mondjuk egy szóbeli és egy hajnali kelés után megértettem - de muszáj volt elmennem. A vonaton is sírtam, de mire felbandukoltam hozzájuk már jobb volt. Befeküdtem mellé, de képtelen voltam aludni. Morfondíroztam egy nyugtatón, de sosem merek ilyenekkel élni. Főleg, hogy be akartunk rúgni, a sikeres vizsgája miatt. Nem tudta mi a problémám, de nem is mondtam el neki. Ha zaklatott vagyok, nem tudok a problémáimról beszélni. Erőszakosan beszélt velem emiatt. Mégjobban kiakadtam, de kisírtam magam neki. Aztán persze egy húzó mellett megbeszéltük. Olyan hangulatos kis kocsmánk van. Jött a Marci is velünk,vagyis csak találkoztunk vele és hozzánkcsapódott,szegény, alig szóltaltam meg,alig figyeltem rá. Dávidnál aludtam és félmeztelenül aludtunk az egyszemélyes ágyán. 

Tegnap részese lehettem egy szakítós jelenetnek. A legjobb barátnőm - akivel egy hónapja nem beszéltem - felhívott,hogy kísérjem el őt este, hogy átadja a barátjának az utolsó ottmaradt cuccait. Aztán végleg szakítanak. A találkozásuk nem volt több fél másodpercnél. Aztán kólát ittam és cigiztem. Jó volt vele ez az egy óra. Újra. Persze nem így szerettem volna vele találkozni. Engem biztosan nem tudnak majd befolyásolni a szabadságomban. Függetlenek vagyunk mind. És ezt tiszteletben kell tartani. Ennyire soha nem lehetek szerelmes, hogy ezt megtagadjam magamtól, vagy elvegyék tőlem. Abban a pillanatban, hogy megtilt valamit, otthagyom. Nem vagyunk negyvenéves elkötelezett nők, akik ha otthagyják a férjüket elvész minden. Még a tizennyolcat sem töltöttük be, könyörgöm...  Persze Dávid az más, ő tisztán gondolkodik és reálisan. Kompromisszumképes és ez a legfontosabb. 
Akkora szerencsétlenség vagyok. Menstruálok is, és elbotlottam vagy háromszor egy óra alatt, leejtettem az összes apróm és értelmes mondatokat sem tudtam alkotni. Néha ez rámjön. És felbaszom magam saját magamon. Amúgy nem mintha tudnék értelmes mondatokat alkotni. Csak ez akkor még úgysem ment,mint most.